11 évesen 10 kilométer

Amikor a gyűjtés elkezdődött, először nagyon el voltam keseredve, mert sokkal lassabban ment, mint előző évben. Aztán közeledett a születésnapom és az az ötletem támadt, hogy a születésnapomra azt kérem, hogy a futásomat támogassák. Ez jó ötletnek bizonyult, mert hirtelen összegyűlt a pénz, sőt kétszer annyi lett, mint az előző évben. Ez nagyon nagy lendületet adott. A futás napján reggel nagyon rosszul ébredtem. Olyan volt, mintha beteg lennék, de azért elindultunk és bementünk a Margit-szigetre apukámmal.

Vivicittá Városvédő Futás, 2019

Anyukám nem gondolta, hogy ezek után le tudom egyáltalán futni a 10 km-t, nemhogy megdönteni az előző évi átlagot. Bennem viszont végig az volt, hogy ha nem csinálom meg, akkor “elloptam” az adakozók pénzét. Úgy éreztem, hogy ha ők befizették azt a sok pénzt, akkor nekem muszáj lefutnom, hisz ezt ígértem nekik. Ez akkora erőt adott, hogy nem csupán lefutottam a távot, hanem sokkal jobb átlaggal futottam, mint előző évben. Ha nem gondoltam volna végig a adakozókra, akkor nem biztos, hogy meg tudtam volna csinálni. Végül nagyon jó érzés volt az egész!