Demokrata – interjú

Demokrata, 2018.11.08.
Ágoston Balázs cikke

A segítők segítői

Nevelőszülőket segít a gyermekek érdekében a hetedik éve működő VONESZO Alapítvány, melynek hosszú távú célja egy Kárpát-medencei szociális háló kialakítása. Az önkéntesek jelenleg egy nagyszőlősi (Kárpátalja) ház felújításán munkálkodnak, ahol az első VONESZO otthont fogják nyitni 2019-ben.

Volt Nevelők Szolgálata – ez a VONESZO rövidítés feloldása. A budapesti székhelyű alapítványt ugyanis olyan önkéntesek hozták létre, akik korábban gyermekotthonokban élő kisebb és nagyobb gyerekekkel foglalkoztak. Munkájuk során felhalmozott tapasztalataikat azóta a nevelőszülők tevékenységének támogatásában kamatoztatják.

– Tíz évvel ezelőtt, 26 évesen habzsoltam az életet, de belül éreztem, hogy valami hiányzik. Akkoriban sofőrként többször jártam Erdélybe, egy szászvárosi gyermekotthonba, és egyre inkább megérintett, majd lassan magába szívott az a közeg. Egy évet nevelőként dolgoztam Böjte Csaba szászvárosi otthonában, egy másik évet az otthonok között mozogtam, kisfilmeket és írásokat készítettem. Ez annyira meghatározó lett az életemben, hogy a feleségemet is ott ismertem meg. Ő szintén nevelőként dolgozott Szászvároson – eleveníti fel az indíttatást a VONESZO Alapítvány alapítója.

A szászvárosi évek tapasztalatairól 200 oldalas napló született, ami nem sokkal később szakdolgozattá formálódott, majd a VONESZO alapító okiratába is belekerültek az alapgondolatok. Vitéz András Gyula kezdettől azon gondolkodott, miként lehet még hatékonyabbá tenni az otthonok támogatási rendszerét, illetve, hogy hogyan érhető el, hogy hosszabb idő után se jelentkezzenek a kiégésnek nevezett állapot tünetei a nevelőknél.

Az alapítvány első embere szerint abból kell kiindulni, hogy a nevelő szereti a gondjaira bízott gyermeket, azért vállal valaki ilyen munkát, mert van benne szeretet. Ez viszont az évek során az adminisztratív terhek és a mindennapok során elkophat.

– Lassan megérlelődött a VONESZO-közösség gondolata. Ám a munka elkezdéséhez le kellett tenni az alapokat, meghatározni, hogy tulajdonképpen mi a cél – mondja Vitéz András Gyula.

A célcsoportot jelen esetben a nevelők adják, őket támogatja az alapítvány a gyermekek érdekében. A VONESZO önkéntesei nekik segítenek tréningekkel, közösségi alkalmak szervezésével, hogy fel tudjanak töltődni, és hatékonyabban végezhessék hivatásukat. Vagyis tulajdonképpen – manapság divatos kifejezéssel – coach-tevékenységet, azaz személyre szabott segítséget, fejlesztést nyújtanak az alapítvány munkatársai.

Az alapítvány évente több mint 15 programot bonyolít le, jelenleg hat helyszínen, közel 120 gyerek, szülő, nevelőszülő, pedagógus bevonásával.

– Összefoglalva szociális menedzsmentnek lehetne nevezni, amivel foglalkozunk – tömöríti a lényeget Vitéz András Gyula. Fontos, teszi hozzá, hogy nem egyszeri, alkalmi segítséget nyújtanak. Inkább kevesebbet vállalnak, de azt folyamatosan végzik. Ezért olyan intézményeket, családokat keresnek, ahol huzamosan dolgoznak az emberek. Így lehetett rá esély, hogy olyan lehetett téma, amit másfél éven keresztül számos beszélgetés során elemeztek ki, így felszínre hozva a nehézségeket és a lehetséges megoldásokat. A VONESZO Alapítvány alkalmai az önismeret elmélyítésében is segítenek.

Az Alapítvány saját kapcsolatrendszerét mások rendelkezésére bocsátva igyekszik összekötni minél több intézményt, nevelőszülőt, hogy azok megoszthassák egymással tapasztalataikat, segíthessenek egymásnak. Rendszerszervező, menedzselő munka ez, amelyben fontos a folyamatos személyes jelenlét.

– A helyben folytatott beszélgetések során felmérjük, megkérdezzük, mire van szükség, és annak megfelelően cselekszünk. Van, hogy ötven kiló liszt kell, de nem csak tárgyi segítségben vagy mondjuk épületfelújításban gondolkodunk. Volt olyan, hogy egy intézményvezető azzal keresett meg minket, hogy fundraising kampányt kellene szervezni egyik bentlakó gyermekük műtétjére, máskor közösségi játékokat szerveztünk gyerekeknek. Tehát a helyi igényeket igyekszünk kielégíteni úgy, hogy folyamatosan részt veszünk, jelen vagyunk.

A Bethesda Gyermekotthon és Szórványközponttal régóta együtt dolgoznak a VONESZO-munkatársak, de a kárpátaljai Ráton és Rahón, Budapesten, valamint Veszprém környékén is visszatérően jelen van az alapítvány, melynek hármas vezérelve a rendszeresség, a kiszámíthatóság és a személyesség.

Legújabban nagyobb fába vágta fejszéjét Vitéz András Gyula és csapata. Egy ház felújítására vállalkoznak a kárpátaljai Nagyszőlősön. Az épületet a római katolikus egyház ajánlotta fel. Az egyik felét szigetelni kell, két nyílászáró cserére szorul, és a kert rendezése is a feladatok között van. Ez a ház lesz az első VONESZO-gyermekotthon. Mindez 2 millió forintból megvalósítható. Ehhez minden segítséget szívesen fogadnak.

Emellett szeretnének további két otthont nyitni a térségben.

– Hármasával szeretnénk családtípusú gyermekotthonokat nyitni annak érdekében, hogy egy-egy nevelőszülő-pár ne érezze magát elszigeteltnek, hanem hat szülő (akik 10-10 gyermeket nevelnek) egymás közelében élve bármikor tudjon segíteni egymásnak, akár csak egy hasznos beszélgetéssel. A távlati cél a Kárpát-medencében egyfajta védőháló szerep betöltése a nevelők és neveltjeik életében. Ha úgy tetszik, egy Kárpát-medencei szociális háló kialakítása a cél – vázolja a jövő terveit a VONESZO Alapítvány szakmai vezetője.

És nem is nagyon távoli jövőről van szó. A hálózatépítést az alapítvány tizedik évfordulóján, 2020 után tervezik magasabb fokozatba kapcsolni.

2018.11.08.
Ágoston Balázs cikke